Egyszer már elveszítettelek. Azt hiszem, még egyszer nem tudom megtenni, ha ez tényleg az, amit szeretnél.
Úgy szeretni, hogy nem várok cserébe semmit, beérni jelenlétével. Szeretni őt a saját világában, a megváltoztatás szándéka nélkül.
Ma éjjel az emlékeddel
alszom vagy virrasztok,
hisz` megtörtént már párszor,
makacs fájdalommal kívánom a hajnalt,
kérlek bocsáss meg
nagyon hiányzol.
A válás perce oly nehéz,
A kézben nyugszik még a kéz,
A szembe olvad még a szem
Mint mindörökre, végtelen.
