Megint aludni kéne, de nem megy.Jár az agyam mindenen és csak a plafont nézem.Itt ez a lakás és nincs kivel megosztani...volt mikor több napra is sikerült és hogy őszinte legyek naggyon jó érzés volt!Annyira, hogy mikor 1edül maradtam kerestem...Olyan volt mintha itt lakna velem, az életem egy része lenne...Most mégis 1edül addig míg...na ezt nem tudom.Néha jó azért de már nem az az érzés mint régen.El kéne menni jó meszze...messze mint egy madár mikor jön a tél.Messze repülni és jóó sokáig nem visszanézni.Talán ha messze lennék, messzebb lennék attól mitől félek most és talán könnyebb lenne az új élménye miatt a régin továbblépni.Élni bele mindenbe és másképp érzeni azt, hogy...mindenmindegy...
Nem lehet azt amit lehetetlenné teszünk
2008.05.08. 23:45 :: G@bor
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://mindenmindegy.blog.hu/api/trackback/id/tr7460757
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
