Régebben mindig úgy gondoltam, hogy bizonyos dolgokat, embereket csak a halál vehet el tőlem örökre. Pedig sokkal kevésbé drámai módon is elveszíthetünk valakit, ha eljön egy pont, és megszakad valami. És onnantól fogva nem beszélünk vele, nem az ő mosolyával ébredünk minden reggel, nem érinthetjük meg szabadon minden porcikáját, és nem legeltethetjük rajta a szemünket. SOHA TÖBBÉ. Ez a fajta elválás is ugyanolyan végleges tud lenni, mint a halál. Csak jobban fáj, mert tudod, hogy mégis él, lélegzik...éli életét de nélküled...