Ülj most mellém kedves,
És kérlek, hallgass kicsit rám;
Az álmunk véget ért már,
Nincs tovább.
Tudom, most minden más lesz,
És egy holnap a megoldás.
Te nem érzed,
Csak éled a változást.
Hogyha hallhatnád,
Ahogy lélegzem,
Ahogy teljes szívvel éreztem,
Akkor elengedsz majd,
S mindent másképp látsz.
Mert van úgy, hogy néha menni kell,
Ne sírj, most érd be ennyivel,
A szívemben mindig ott leszel,
Mert én nem felejtelek el.
Van úgy, hogy néha menni kell,
Ne sírj, most érd be ennyivel,
A szívemben mindig ott leszel,
SOHA nem felejtelek el!
Elkísér majd minden,
Ami kettőnktől volt szép,
Ahogy fába véstük rég egymás nevét.
Emlékezz majd arra,
Hogy volt egy dal, mi a miénk volt,
És elhittük, hogy mindig nekünk szólt.
Van úgy, hogy néha menni kell,
SOHA nem felejtelek el...
